*öt nappal később*
A földön ébredtem.Érdekes helyzetben mert a nyakam elgémberedett és mindenem fájt.Leestem az ágyról éjjel.Feltápászkodtam és kicsoszogtam a fürdőbe.Megmostam az arcom.Felvettem a tegnap vett pulcsimat egy barna farmerrel és cipővel.A hajamat becopfoztam.A konyhában nem csak az itt lakók voltak hanem Harry is.
-Sziasztok.-kivettem egy almalevet a hűtőből és leültem az asztalhoz.
-Kérsz pirítóst?-ajánlgatta Liam
-Nem köszi.Elmentem az étvágyam.-ránéztem Harryre leraktam az asztalra az italt és indultam fel a lépcsőn.De Harry megállított a lépcsőben és nekitolt a falnak.
-Máshogy már beszélni se tudok veled.Hallottam hogy elmész.
-Igen.És téged elfelejtelek.
-De Carly, ilyen könnyen megy.Elfelejteni azt az időt.Hát nem volt jó?
-Neked jobb volt a vörös kis csajoddal, meg a szőkével és soroljam még?!
-Ezt honnan veszed?-ellöktem magamtól.Lendülettel mentem fel a lépcsőn de a második lépcsőfokon megszédültem és Harry karjába zuhantam.
*Harry szemszöge*
Láttam hogy zuhan én meg elkaptam.Lefektettem a kanapéra és ébresztgetni kezdtem de nem reagált.Előkaptam a telefonom és hívtam az orvost.Negyed óra föl-alá járkálás után megérkezett.A csöngőre a többiek is a nappaliba jöttek.
-Mi történt?-Emily
-Mi van vele?-Zayn
-Mit csináltál?-Niall
-Nyugi, csak megszédült és leesett a lépcsőn de elkaptam és itt az orvos.Megvizsgálta majd félmosollyal nézett felénk.Carly már eszméleténél volt de még mindig feküdt.
-Na mi van vele?-sürgettem
-Nincs ok aggodalomra.Carly babát vár.-a hír hallatán le kellett ülnöm.Csönd telepedett a szobára
-És ki az apa?
-Azt én nem tudom megmondani.Csak a baba születése után határozható meg.
-Carly?
*Carly szemszöge*
-Nem voltam mással csak veled életemben.Ki lenne az apa ha nem te?-felpattantam és felrohantam a szobámba.Bedőltem az ágyamba és párnámba üvöltöttem.Kitört belőlem a sírás.Terhes vagyok.Most már biztos és nem tudok mit csinálni.Tizennyolc évesen egyedül és két nap múlva indulok Írországba.Totális csődben vagyok.Hallottam hogy nyílik az ajtó és egy kezet éreztem a hátamon.Felnéztem rá.Emily szomorúan nézett rám.
-Elhatároztam hogy segítek neked.Én is veled megyek Írországba.
-Nem akarlak magammal ráncigálni.
-Nem ráncigálsz.Együtt vagyunk jóban és rosszban.-szorosan megöleltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése