#2.Évad 3.rész Régi emlékek

Hajnali négykor gyereksírásra ébredtem.Átvánszorogtam Bonnie szobájába.Két óra múlva feküdhettem csak vissza mert akkora sikerült elaltatnom őt.De már nem tudtam visszaaludni.Ezért csináltam magamnak egy kávét.Leültem a kanapéra és néztem ki az ablakon.Eszembe jutott mikor, nem is olyan régen, lerobbant a busz a ház előtt.Én benéztem az ablakon és itt ahol most én ülök Harry egy lánnyal szórakozott.Még rágondolni is fájt.Jó érzés volt túl leni rajta.Valaki hozzáért a vállamhoz én meg felsikoltottam.Majdnem eldobtam a poharat.
-A frászt hozod rám!-szidtam le
-Te is azt hoztad rám amikor nem voltál mellettem ébredéskor.De miért vagy itt ilyen korán?-ült le mellém
-Felkeltem a baba sírásra és nem tudtam visszaaludni.-dőltem rá a mellkasára
-Én nem hallottam semmilyen gyerek sírást
-Mert úgy aludtál mint egy medve aki téli álmot alszik.
-Eszembe jutott erről a medvéről.Megvan még az a maci amit tőlem kaptál?-a kanapéra mutattam ahol ott ült
-Azzal aludtam míg nem voltál velem.-elmosolyodott majd komor lett az arca-Mi a baj?
-Amíg nem voltam veled-ismételte
-Mi a baj?
-Hamarosan turnéra megyünk.Nekem pedig nincs szívem itt hagyni titeket
-De azért majd meglátogathatunk?
-Vagy gyertek velem!
-Most komolyan?Velem még nem lenne baj de egy egy és fél éves gyereket akarsz utaztatni össze vissza?
-Igaz.Akkor majd időnként látogassatok meg.Jó?
-Persze.De mikor lesz ez a turné?
-Két hét múlva.Addig el szeretnék költözni.
-Tudod hányszor költöztem mióta ismerlek?
-Hányszor?
-Ha a következőt is beleszámolom akkor négyszer.
-Áhh nem baj.-legyintette-Már kigondoltam egy házat amit akkor láttam amikor neked kerestem.Csak az nagy volt.
-Nem tudsz róla képet mutatni?
-Háát.De interneten szerintem van.-elővette a laptopot és babrálni kezdett rajta.Majd felém fordította.Tátva maradt a szám a képektől.

 

 

-Hogy tetszik?

-Ez gyönyörű.

-Akkor hívom a tulajdonost és intézem.-megpusziltam

-Én pedig csinálok reggelit az üzletembernek.

-A kedvencemet ugye?

.És mi az?

-Még nem mondtam?

-Soha nem mondtad.

-Jó mert nincs is.Amit te csinálsz az kedvencem.-kinyitottam a hűtőt és csak tej meg néhány szem zöldség volt benne.A mellette lévő szekrényben semmi sem volt.

-Harry?Te mikor szoktál vásárolni?

-Ritkán.Inkább rendelek.-megráztam a fejem és bementem átöltözni.Összeszedtem némi pénzt és elmentem bevásárolni.Négy szatyorral tértem vissza.

-Szívem segíts elejtem.-azonnal ott termett és segített bevinni a kajákat.

-Jujj ezer éve nem ettem műzlit!-úgy tartotta mint aki kincset talált.

-Na látod!Még is tudom én hogy mit  szeretsz!-megterítettem és elpakoltam a dolgokat.Rendet raktam a konyhába.Ráfért mert szerintem egy éve itt nem takarítottak.Én is ettem.Mikor befejeztem Bonnie felébredt.Beszaladtam hozzá és átöltöztettem.Adtam neki enni, majd elhatároztam elmegyek vele sétálni.-mi lemegyünk sétálni.Nem jössz?

-Ne haragudj nem tudok menni.-félre rakta a gépét és felállt hozzánk.Engem hosszan megcsókolt, a lányunk arcára pedig nyomott egy puszit-Vigyázzatok magatokra.

-Rendben, szia.-felöltöztettem a babát és beraktam a babakocsiba.Elindultam a közeli parkba.Sok emlék köt ide.Sokat jártam ide még fiatalon,Harryvel és Emmettel.Szeretem ezt a helyet.Valaki hozzáért a vállamhoz.Felé fordultam és Emmett állt ott.

-Mond ezt mégis hogy képzelted?

#2.Évad 2.rész Esküvő vagy sem

Emily csinálta a hajamat.Én pedig ideges voltam.A ruhámban ültem míg a hajamat az egyik, a sminkemet a másik csinálja.Kint pedig mindenki sürög forog.-Ki nem izgul a esküvője előtt?-kérdeztem magamtól.
-Nyugi csajszi.-Em látta rajtam hogy ideges vagyok
-Csak aggódom Bonnie miatt.-füllentettem
-Érte nem kell.Jó helyen van.A bébiszitter megbízható,vigyáz rá.
-Biztos vagy benne?
-Igen.Olyan biztos mint most a hajad-megforgatta a széket így láttam magamat.-Készen vagy?
-Igen-mosolyogtam.Megvártam míg minden vendég a helyére ül.Elindult a zene, én remegve lépkedtem az oltár felé ahol Emmett mosolyogva várt.Odaléptem mellé és egymással szemben álltunk.
-Van valakinek ellenvetése az ellen hogy az itt jelenlévő Carly Horan és Emmett Hutcherson házasságot kössenek?-mindenki hallgatott.Mikor folytattuk volna Harry beszaladt és lihegve kezdett bele.
-Nekem van.-alig kapott levegőt-Én szeretem azt a lányt és inkább meghalok mint hogy végignézzem ahogy hozzámegy ehhez a senkihez.-ránéztem és ő is rám-Carly!Már ezerféle módon próbáltam tőled bocsánatot kérni, de te haragszol rám és ezt meg is értem.-elővett egy kést és felém nyújtotta a nyelét.halk morajlás futott végig a vendégeken-Emlékszem mikor összevesztünk valami ilyesmit csináltál te is.Ölj meg és légy úgy boldog, de ne kínozz!-Kivettem a kezéből a kést és eldobtam a csokrommal együtt.A nyakába ugrottam.Ekkor már potyogtak a könnyeim.Mikor elengedtem megfogtam a kezét és sírva kezdtem bele.
-Harry.Én is szeretlek.Próbáltam elfelejteni azt a sok jót és rosszat ami a veled töltött időben történt.De nem ment.Lehet hogy Emmett volt mellettem mikor terhes voltam.De a lány a tied és az is marad még ha össze is dől a világ.-elengedtem a kezét és a megdöbbent srác felé fordultam.-A válaszom NEM.Nem megyek hozzád feleségül.-összekulcsoltam Harry és az én kezemet és elfutottam vele.
-Car-ly?-émelygett láttam rajta
-Igen?
-Most álmodom vagy tényleg visszakaptalak szerelmem?
-Visszakaptál!-megcsókoltam.Csodálatos volt újra a karjai közt lenni.Nem érdekelt hogy megbántott és megleptem egy rakás embert, hogy mi lesz a következő lépés.De azt tudtam hogy szeretem.
-Most mi lesz?-kérdezte a csók után
-Szerintem húzzunk el innen.-gyorsan beültünk a kocsiba.Csak elindultunk.Én időközben átöltöztem a ruhám pedig begyömöszöltem a csomagtartóba mikor megálltunk.-Tudom mi legyen.
-Menjünk el Bonnieért majd adjuk el mindkettőnk házát.Vegyünk egy közös, nagy, kertes házat.És éljünk boldogan.
-Ez jó terv.
-Ez nem terv hanem álom.-elmentünk a lányunkért majd hozzám.Harry játszott vele én pedig elővettem az összes dobozomat.Összeszedtem a cuccainkat.Mindent ami az enyém.Bepakoltuk a a kocsiba még mielőtt Emmett hazaért volna.Aki persze itt lakik még ezért kerültem.Gyorsan írtam egy cetlit hogy eladom a részem valakinek.Ha megveszi övé az egész ház ha nem akkor azzal kell együtt élnie aki megveszi.Csak nagyjából pakoltunk ki Harryvel.Este volt, fáradt voltam.Megfürdettem Bonniet, megettem és lettem aludni.én is megfürödtem- és bebújtam az ágyba mellé.Újra mellette aludtam el, ő pedig őrizte az álmom.

#2.Évad 1.rész Örökké és mindig

*Két és fél évvel később*

-Emmett  hozd le Bonnie babakocsiját és tedd be a kocsiba légyszíves.
-Pillanat cicám csak nem találom a cipőjét. -Kiabált a konyhából(?)
-Abban biztos lehetsz, hogy nem a konyhában vannak. -Nevettem fel. -Kisétált a konyhából Bonnie fél cipőjével.
-Szerintem pedig bárhol lehet. -Lóbálta meg. -Amióta tud járni mindent felkap és elrejti.
-Több mint másfél éves. Mit gondoltál? -Mondtam mosolyogva. -Egyébként nem értem.Ilyenkor minden baba már kezd beszélni, de ő meg semmit sem mondott.
-Ez genetika.Lehet hogy az apja is későn kezdett el beszélni, tudod.-halkult el.
-Jó oké.-gyorsan feladtam rá a cipőjét.-Elmegyek bevásárolni, te addig szépfiú nyírd le a füvet.-csókoltam meg.A kicsit bekötöttem az gyerekülésbe és kocsikáztam a bevásárló központig.Ott beraktam a babakocsiba és a szokásos sorokat jártam.Elkezdtem keresni egy müzlit amit Emmett szeret, addig ott hagytam Carat.Mikor megfordultam egy srác térdelt előtte.Odaszaladtam és megütögettem a vállát.
-A húgodra vigyázol?-fel sem nézett
-Nem, ő a kislányom.-mondtam büszkén
-Nekem is van gyerekem.-sóhajtott
-Tényleg, és hol?-felállt
-Carly?
-Harry?
-Akkor ő..
-Igen ő.-értelmetlenül dadogott
-Édes kislány.Gyönyörű mint az anyja.Nem mesélsz róla?
-Mesélek de közben fizetek.-odatoltam a kocsit a kasszához.
-Hogy hívják?
-Bonnie Styles-elmosolyodott
-Most hány éves pontosan?
-Fél év múlva három.
-És nem lehetne hogy néha én is lássam.Ha téged nem akkor legalább őt.
-Harry figyelj!Nekem most ezer dolgom van.-kifizettem a vásároltakat és a parkolóba mentem.Harry némán kullogott utánam.Bonniet beraktam a gyerek ülésbe, a szatyrokat a csomagtartóba.-Én megyek mert várnak otthon, de még átgondolom hogy láthasd.
-Szia.-elhajtottam de ő ott maradt és nem mozdult.

*Harry szemszöge*
Nem érdekelt hogy mögöttem mindenki dudál.Idegesen megfordultam és belerúgtam az egyik kocsi kerekébe majd eszembe jutott valami.Fejembe húztam a kapucnimat és az x-faktor székházához hajtottam.Mivel az utolsó válogatási nap van három óra alatt bejutottam.Majd várakoztam.165998-as számot kaptam.Hihetetlen véletlen hogy pont azt mint néhány éve.

*Carly szemszöge*
Otthon kipakoltam és játszottam a kicsivel meg vacsorát csináltam.Vacsi után az első dolgom volt Bonniet letenni aludni.Majd fáradtan dőltem le a kanapéra Emmetthez bújva.Az x-faktort néztük aminek most van a válogatása.A színpadra feljött egy kapucnis fiú.Mintha ebben a ruhában lett volna ma Harry is.Mikor levette a kapucnit, már tudtam hogy ő az.
-Sziasztok!Harry Styles vagyok és azért jöttem ma el hogy bebizonyítsam valakinek hogy igazán szeretem.

Every night in my dreams 

I see you, I feel you That is how I know you go on. Far across the distance And spaces between us You have come to show you go on Near... Far... Wherever you are I believe that the heart does go on Once more... You open the door And you're here in my heart And my heart will go on and on Love can touch us one time And last for a lifetime And never let go till we're gone Love was when I loved you One true time I hold to In my life we'll always go on Near... Far... Wherever you are I believe that The heart does go on Once more... You open the door And you're here in my heart And my heart will go on and on You're here There's nothing I fear And I know that My heart will go on We'll stay Forever this way You are safe in my heart And my heart will go on and on 

-Harry!-kezdett bele Simon a tapsvihar után.-Én már elég jól ismerlek.Te egy sztár vagy.És megértem hogyha te egy lány miatt jöttél ide.De nekem szakmailag tökéletes vagy, szóval nem mehetsz tovább.-végül nem jutott tovább de a dal amit énekelt tudom hogy nekem szólt.Még szeret engem.De nem tehetem hogy viszont szeressem őt.

20.Rész Szomorú igazság!

Elmosogattam de közben a levél járt a fejemben.Délután másra sem tudtam gondolni csak az apától kapott levélre.Átgondoltam hogyha elmegyek mi lesz, ha nem megyek mi lesz.Végül arra jutottam hogy elmegyek.Este azonban készülnöm kellett.Felvettem egy viszonylag elegáns, de az állapotomra nézve kényelmes ruhát:

Kisminkeltem magam a hajamat kiengedve hagytam.Éppen elkészültem amikor csengettek.Emmett elegáns ruhában állt előttem egy csokor virággal.

-Mielőtt bármit is szólnál fogad el ezt a virágot.-mosolyogva átvettem és beleraktam egy vázába.

-Mehetünk.-este nem egy nagyon drága étterembe de elegáns helyre mentünk.Sokat nevettünk és jól éreztem magam.Hazafelé már kézen fogva sétáltunk a kivilágított tó mentén.
-Még nem is meséltél nekem arról hogy ki a gyereked apja.-ezzel a mondattal elrontotta az egész estét
-Ez most hogy jön ide?
-Csak kíváncsi vagyok.
-Ha elmondom nem hinnéd el.
-De elhinném.
-Harry Styles.
-Jó vicc.Az igazat mond.
-Mondtam hogy nem fogod elhinni.
-Komolyan ő az apja.
-Igen, ő.De már nem szeretem.Lépjünk túl rajta.
-Oké.Nézd ott egy pad üljünk le oda.-helyet foglaltunk egymás mellett.Csöndben ültünk és hallgattuk a békákat.Emmett két ujját a állam alá csúsztatta és maga felé fordította a fejem.Közeledett felém míg össze nem értek ajkaink.ezután csak annyira emlékszem hogy mellette ébredtem.Mosolyogva figyelt mikor kinyitottam a szemeimet.
-Mi történt?-ültem fel
-A csókunk közben elájultál.Hazahoztalak és egész éjjel veled voltam.Készítettem neked reggelit is.-elkezdtem enni ő közben figyelt ami kicsit zavart.
-Ma el kell mennem valahova.-pattantam fel
-Hova mész?-állt fel ő is
-Ne aggódj sietek.-adtam neki egy puszit.Felöltöztem.Elindultam a levélben megírt helyszínre.Hamar odaértem.egy férfi aki nekem nagyon ismerős volt állt ott és kémlelte a tájat.Odamentem hozzá.
-Élnézést.Én egy bizonyos Bobby Horant keresek.Nem tudja ki lehet.
-Én lennék az.Várom a..-megállt és elérzékenyült.-Carly?
-Igen én vagyok.
-Hát eljöttél.-szorosan megölelt de ellöktem magamtól és a hasamhoz kaptam.-Mi a baj?
-Apa, terhes vagyok.
-Nagypapa leszek?-furcsa volt hogy úgy kezelt mintha tegnap látott volna.Pedig lassan 15 éve nem látott.
-Apa!Gyere üljünk le.-helyet foglaltunk.-Te 15 éve nem láttál és nem kerestél engem.Mi az oka hogy most megkerestél?
-Mert hiányoztál nekem.
-Nem!Ha hiányoztam volna hamarabb keresel.Nem kell nekem körítés.Igen terhes vagyok, igen nem vagyok a legboldogabb, de hülye sem vagyok.Mert egy ilyen helyzetbe csak akkor jössz ha valamit akarsz!
-Kicsikém!
-Nem kell nyálazni a dolgokat.Csak mond meg!
-Beteg vagyok.És donort keresek.Niallt nem mertem keresni mert tudtam úgy se jön el hiszen egy világsztár.De te, mindig is jó kislány voltál.Apuci szeme fénye.Tudtam hogy eljössz.-közel hajoltam hozzá.Éreztem rajta az alkohol szagát.
-Semmit sem változtál!-ellöktem magamtól és elindultam haza.
-Most így itt akarod hagyni édes,öreg apádat.-úgy tettem mintha meg sem hallottam volna és beszálltam a kocsimba.Amit még Harrytől kaptam csak nem említettem.Egyenesen Niallhez hajtottam.Nem ő nyitott ajtót hanem Liam.
-Szia.Niall itthon van.
-Szia.A szobájában de vele Erica.Én nem zavarnám.
-A francba.
-Valami baj van?
-Nem is kicsi.
-Okkar majd én szólok neki.-leültem a nappaliban és vártam.a bátyám alsónadrágban sétált le a lépcsőn és ideges volt.
-Mi ez a nagyon sürgős ügy?-a kezébe nyomtam a levelet.-Ugye nem mentél el?-beharaptam a szám szélét.-te hülye vagy!És mit csinált?
-Azt mondta beteg és ezért keresett meg.Én ott hagytam.Nem akarom többet látni.-kicsit ideges lettem
-Nyugi.Nem szabad idegesnek lenned.-nyomott egy puszit a homlokomra.-Viszont mennem kell vissza.-kacsintott
-Várj!Harryről tudsz valamit?-halkan kérdeztem.
-Szomorú és idegbeteg.-bólintottam és hazamentem.

19.rész A múlt rejt, de a szív nem felejt

A költözés óta eltelt már vagy egy hónap.Megismerkedtem a szomszédokkal és részmunkaidős állást vállaltam egy közértben.Egyenlőre boldogulok de egyedül vagyok és ez nyomaszt.
Szokásosan indult a napom.Felöltöztem, reggeliztem és ilyenek.Ma nem kellett dolgozni mennem így egy forrócsokival helyet foglaltam a nappaliban.Épp azon gondolkoztam hogyha fiam lesz mi legyen a neve.A lányt tudom de korántsem biztos hogy lány lesz.Csöngettek.Nehezen felálltam és kinyitottam az ajtót.A szomszéd fiú állt előttem
-Szia.
-Szia.Azt szeretném kérdezni hogy segíthetek-e valamiben?
-Ha társaságot tudnál nyújtani akkor azt megköszönném.
-Ha beengedsz nyújthatok.
-Gyere.-tártam ki az ajtót.Leültünk a nappaliban.Kínos csönd telepedett a szobára amit én törtem meg.
-Biztos hogy jó leszel a szórakoztatásra?
-Nem vagyok a szavak ember.-megállt és elgondolkozott-Viszont most kénytelen leszek beszélni.Már egy ideje figyellek az ablakból.
-Te kukkolsz?-háborodtam fel
-Nem, nem dehogy.Csak figyelni szoktalak ha a nappaliban ülsz vagy a kertben vagy.
-Szuper.És?
-És nagyon tetszel nekem.
-De neked barátnő van.-ráncoltam a szemöldököm
-Igen van, de már nem szeretem.
-Miért?
-Parancsolgat, folyton megsértődik.A cukiságból házisárkány lett.De nem is fontos.Eljössz velem este randira?-ösztönösen a hasamhoz kaptam.Mintha érezné hogy ne.
-Szívesen elmegyek, de nem baj ha nem leszek annyira szép?
-Te mindig szép vagy.Viszont most mennem kell-hirtelen felpattant és elviharzott.Még csak most értettem mit csináltam.Idegesen kezdtem el fel és alá járkálni.Nem olyanokért hogy mit vegyek fel, meg fog-e csókolni, hanem attól hogy miért mondtam ezt.Csak ő tud nekem segíteni talán ezért.Végül ebben maradtam.Készítettem magamnak ebédet, előtte kimentem a postáért és három dolgot egyszerre csinálva ebédeltem.Mikor elkezdtem olvasni a levelet és a közepére értem megállt a kezemben a villa.

Kedves Carly!

Eleinte nem fogom elárulni hogy ki vagyok.Csak a közepén.Öt éves korod óta nem láttalak téged.Mikor elmentél egy világ omlott össze bennem.Keresni kezdlek és már egy ideje minden lépésed figyelem.Nem várható el egy apától hogy elfelejtse a gyermekeit.Talán most már kitaláltad ki vagyok.De ha még se folytatom.Édesanyátok halála után leszoktam az alkoholról.Nem tudom mi lett veletek de nekem te is és Niall is hiányzik.Elviselhetetlenül fáj hogy nem vagytok itt velem.Pontosan ezért szeretnék veletek találkozni.Ha ennyit megteszel akkor holnap várlak a 4. és 5. körút sarkán, ha kell egész nap.
A te szerető édesapád!

18.Rész Szeretlek!

Jó érzés volt hogy Emily támogat.Ezzel az érzéssel léptem be a nappaliba.Csak Harry ült ott magányosan és bámult maga elé.Leültem mellé.
-Most mi lesz?-törtem meg a csendet
-Ne menj el!
-Én el szeretnék menni.
-Ahhoz láthassam a gyerekem majd ki kell utaznom Írországba?
-Igaz, de én ezt elhatároztam.
-Akkor veszek nektek egy szép házat ahol kényelmesen ellesztek és folytathatod az eddigi életedet.
-De.-szóltam közbe
-Ez mindannyiunknak jobb lesz.Kérlek.
-Miért tennéd ezt?-gondolkodott egy kicsit majd hirtelen megcsókolt.
-Mert szeretlek, hibáztam és mélységesen megbántam.
-De ha maradok vagy megyek el kell felejtened és csak kilenc hónap múlva kéthetente láthatsz.
-Mi?
-Ha megszületett a pici akkor kéthetente láthatod.
-Akkor maradsz?
-Igen.
-Már tudok is egy gyönyörű házat.
-Pár nap múlva költözhetsz.
-Már megint?Nem rég költöztem ide.
-Segítek és na aggódj, minden rendben lesz.-meg akart ölelni de elléptem
-Nem kértem a segítséged és nem akartam hogy megcsókolj!-visszamentem a szobámba

*Harry szemszöge*
Fájtak a szavai de a lényeg hogy marad.A baj még nagyon sok volt.Neki is álltam kutakodni a házak után.Rengeteg házat megnéztem.Csak estére találtam egy megfelelőt.Nem volt túl modern, de nem is szegény.Szerethető környéken volt és közel mindenhez ami Carlynak fontos.Az én házamtól két utcányira, Niallétól negyed órányira van.Belülről is megnéztem és nagyon tetszett.Holnap aláírom a szerződést.

Fenti fürdőszoba

Lenti fürdőszoba

Volt még egy szoba amit majd baba kap.De az üres mert nem tudom hogy lány vagy fiú lesz.Miután ezzel végeztem hazamentem.Az ajtóm azonban nyitva volt.Félve léptem be.A zene szólt a hálószobámból.Odalopakodtam az ajtóhoz.Egy lány feküdt az ágyamon meztelenül.

-Te ki vagy és mit keresel itt?Most azonnal öltözz föl és tűnj el de előbb válaszolj!-törtem rá.

-Én az egyik rajongód vagyok aki testvért akar szülni a jövendőbeli gyerekednek aki attól a csitritől van.-felidegesedtem.Megfogtam a kezénél és kidobtam a ház elé a ruhájával együtt.Ezek őrültek, gondoltam magamban.Lefürödtem és fáradtan dőltem be az ágyamba.Elnyomott az álom.

*Carly szemszöge*

csak ez a szó járt a fejemben.Ne tudtam aludni.Hiszen ha szeret miért tette?Ha szeret miért nincs itt?Ha szeret.. és ott volt a ha.

17.rész Hello én kicsi végzetem

*öt nappal később*
A földön ébredtem.Érdekes helyzetben mert a nyakam elgémberedett és mindenem fájt.Leestem az ágyról éjjel.Feltápászkodtam és kicsoszogtam a fürdőbe.Megmostam az arcom.Felvettem a tegnap vett pulcsimat egy barna farmerrel és cipővel.A hajamat becopfoztam.A konyhában nem csak az itt lakók voltak hanem Harry is.
-Sziasztok.-kivettem egy almalevet a hűtőből és leültem az asztalhoz.
-Kérsz pirítóst?-ajánlgatta Liam
-Nem köszi.Elmentem az étvágyam.-ránéztem Harryre leraktam az asztalra az italt és indultam fel a lépcsőn.De Harry megállított a lépcsőben és nekitolt a falnak.
-Máshogy már beszélni se tudok veled.Hallottam hogy elmész.
-Igen.És téged elfelejtelek.
-De Carly, ilyen könnyen megy.Elfelejteni azt az időt.Hát nem volt jó?
-Neked jobb volt a vörös kis csajoddal, meg a szőkével és soroljam még?!
-Ezt honnan veszed?-ellöktem magamtól.Lendülettel mentem fel a lépcsőn de a második lépcsőfokon megszédültem és Harry karjába zuhantam.

*Harry szemszöge*
Láttam hogy zuhan én meg elkaptam.Lefektettem a kanapéra és ébresztgetni kezdtem de nem reagált.Előkaptam a telefonom és hívtam az orvost.Negyed óra föl-alá járkálás után megérkezett.A csöngőre a többiek is a nappaliba jöttek.
-Mi történt?-Emily
-Mi van vele?-Zayn
-Mit csináltál?-Niall
-Nyugi, csak megszédült és leesett a lépcsőn de elkaptam és itt az orvos.Megvizsgálta majd félmosollyal nézett felénk.Carly már eszméleténél volt de még mindig feküdt.
-Na mi van vele?-sürgettem
-Nincs ok aggodalomra.Carly babát vár.-a hír hallatán le kellett ülnöm.Csönd telepedett a szobára
-És ki az apa?
-Azt én nem tudom megmondani.Csak a baba születése után határozható meg.
-Carly?

*Carly szemszöge*
-Nem voltam mással csak veled életemben.Ki lenne az apa ha nem te?-felpattantam és felrohantam a szobámba.Bedőltem az ágyamba és párnámba üvöltöttem.Kitört belőlem a sírás.Terhes vagyok.Most már biztos és nem tudok mit csinálni.Tizennyolc évesen egyedül és két nap múlva indulok Írországba.Totális csődben vagyok.Hallottam hogy nyílik az ajtó és egy kezet éreztem a hátamon.Felnéztem rá.Emily szomorúan nézett rám.
-Elhatároztam hogy segítek neked.Én is veled megyek Írországba.
-Nem akarlak magammal ráncigálni.
-Nem ráncigálsz.Együtt vagyunk jóban és rosszban.-szorosan megöleltem.