.jpg)
-Szia Carly Horan.Segíthetek?
-Szia.Eleanor Calder, Loui barátnője.Ha már felajánlottad akkor megteríthetnél-bólintottam majd a tányérokért kezdtem ágaskodni.Elég alacsony vagyok így alig értem el.Nagy nehezen levettem őket és mindenki elé raktam egyet.A bögrék már ott voltak csak evőeszközt raktam, majd helyet foglaltam Emily mellett.A reggeli pirítós volt, tükörtojással.Csináltam magamnak egy kávét és megittam.Elmosogattam a saját részemet majd sms-ezni kezdtem Harryvel.Megbeszéltük hogy egész együtt leszünk.Így indultam is, mert a Starbucksban találkozunk.Az arcomra mintha festve lett volna a mosoly.Nem bírtam abbahagyni.Boldog voltam.Úgy éreztem hosszú idő után végre újra Boldog vagyok.De a jó dolgok nem tartanak örökre.
(Zenével jobb)
A kávézóba lépve láttam ahogyan egy szőke lánnyal csókolózik.Lefagytam és ezzel egy időben a mosoly is lehervadt az arcomról.A lány elégedett mosollyal ment el mellettem.Harry is indult volna de mikor meglátott annyira meglepődött mint én.
-És én még bíztam benned-sírtam és elrohantam.Tudtam hogy az a lány írta az SMS-t mert ezt akarta.Már mindegy.Tudom és vége.Jó volt hiszen a világ legcsodálatosabb emberével lehettem.De nekem a rossz sors és a szenvedés jutott.A könnyeimtől alig láttam de futottam.A szerelmeseket látva még jobban fájt.Egy szűk utcában ahol más nem volt térdre rogytam és sírtam.Fájt hogy nem csak én voltam neki hanem más is.De most már tudom hogy nem leszek jó soha senkinek.Egy meleg kéz érintett meg.Ráemeltem kisírt szemeimet.Harry volt az aki szótlanul várta hogy most mit fogok tenni.A szemein láttam hogy megbánta.
-Miért?-suttogtam sírva-Miért tetted?
-Sajnálom..
-Sajnálhatod is-felpattantam és hazafutottam.
Azonnal felrohantam a szobámba az ajtót meg bezártam.Az ajtónak támaszkodva lecsúsztam majd becsuktam a szemem.A könnyek eláztatták a pólómat.Beugrott egy emlék.Míg vele voltam mindig vigyázott rám és szúrós szemekkel figyelte azokat akik rám mertek nézni.A karjaiban mindig biztonságban éreztem magam.És most itt ülök egyedül, a szívem darabokban és nincs ki összerakja a darabokat.
Zene ki
-Carly!Minden rendben?-kérdezte Emily az ajtó mögül.Nem válaszoltam csak eldöntöttem a fejem és megláttam egy képet.Együtt vagyok rajta Harryvel.Mikor megláttam mintha tőrt döftek volna belém.Most fogtam fel igazán hogy mi is történt.Lerogytam a földre és hangos zokogásban törtem ki.
-Carly, nyisd ki vagy megyek máshonnan de valahogy bejutok.-hallottam kintről a barátnőm hangját.Én még mindig bőgtem amikor besétált a nyitott erkélyajtón.Azt hiszen valahogy bemászott és tegnap óta nyitva maradt az ajtó.Megijedt amikor meglátott.-Mondtam hogy bejutok.De mi történt?-jött oda aggódva.
-Har-ry.-böktem ki nagy nehezen de még kimondani is fáj.Emily tudta mire gondolok hiszen ismer.Átkarolt, ezzel fejezte ki hogy sajnál.Felültünk az ágyra én a fejemet az ölébe hajtottam.Sokáig csendben ültünk mikor Niall sétált be az erkélyről.Meglepődött mikor meglátott.Szomorúan néztem fel rá.
-Mi a baj?
-Majd én elmondom.-vágta rá Emily.Ezt is tudta.Hogyha elkezdem mondani akkor biztos elsírom magam.
-Oké.
-Én megmosom az arcom.Addig Em elmondja.-kisétáltam a fürdőbe.Megengedtem a vizet.A hideg víz alatt sokágig áztattam a kezem.Párszor megmostam az arcom, de ennek következtében a sminkem is lejött.Jobb volt a víz után, bár a fájdalom ugyan úgy megmaradt.Helyrehoztam a sminkem, megigazítottam a hajam.Világfájdalmas fejjel ültem le az ágyra.Emily pont ekkor fejezte be a mondandóját.A bátyám idegesen felpattan, összeszorította az ökleit és kiviharzott a szobámból.
-Niall kérlek ne csinálj hülyeséget!-kiabáltam utána, de szerintem nem hallotta
*Niall szemszöge*
Ideges voltam.Nagyon és ez a vezetésemen is meglátszott.A pirosokon át mentem és nem kevésre büntettek meg.Nem érdekelt mert a húgom tényleg szereti azt a fiút.De az a barom megcsalta és ezért fizetni fog.A csengőre akadtam és nyomkodtam a gombot mint az őrült.Püföltem az ajtót míg Harry ki nem nyitotta az ajtót.A torkánál fogva fajnak nyomtam.
-Nah most legyen nagy a szád te paraszt!Megcsaltad a húgom?Igen?Ezért fizetni fogsz!-és elkezdtem püfölni azt a tökéletes arcát.Ellenkezett de nem hagytam.A tervemnek Carly vetett véget.Szerintem tudta hogy mit tervezek.Utánam jött.Ellökött a félholt Harrytől és a segítségére sietett.
*Carly szemszöge*
Tudtam hogy Niall mit tervez így utána mentem.Jól sejtettem.Majdnem szétverte Harryt.Könnyekkel a szememben siettem a segítségére.
-Harry.-suttogtam
-Kérlek bocsáss meg.Tegnap este berúgtam és buliztam...-kezdte alig hallhatóan.Nem csodálom mert a szája vérzett, a szeme be volt dagadva és arca is torz volt.
-Sssssh.-tettem a óvatosan a szájára az ujjam.Felsegítettem és leültettem a kanapéra.A fürdőben található kicsi elsősegély dobozt kihoztam és elkezdtem ápolni a sebeit.A szája tisztítása közben felszisszent.Majd megszokta és beszél kezdett.
-Miért csinálod ezt?Nem érdemlem meg.-nem válaszoltam csak miután rendbe tettem az arcát
-Mert nem fogom tétlenül végignézni ahogyan a szerelmemet szétverik.
-Akkor most mi legyen?
-Vége!-mondtam ki a halálos ítéletemet.Felpattantam és elrohantam.Rápillantottam az órámra és nagy nehezen kiolvastam hány óra.A könnyektől minden homályos volt.Nem volt kedvem hazamenni ezért idő előtt az akadémiára mentem.Az óriási teremben, ahol senki sem volt leraktam a táskám.Beraktam a CD-t ami nálam volt.Mindig hordok magamnál.Levettem a cipő és táncolni kezdtem.Ha szomorú vagyok én mindig táncolok.Ez meg szokott nyugtatni de most csak még jobban fájt.Mikor befejeződött az első szám már akkor úgy éreztem hogy meghalok.Valaki a hátam mögül tapsolni kezdett, megfordultam.Angelica állt az ajtóban.
-Tényleg egész jó vagy.-mosolygott
-Miért jöttél?-kérdeztem monotonon és nem mosolyogtam
-Egy göndör fiú téged keres.Én meg szóltam neked.-hebegett
-Értem, kösz.-letöröltem a könnyeimet és szomorúan sétáltam ki az akadémia elé.Harry egy óriási csokor vörös rózsa mögül próbált kinézni.De nem sikerült neki mert az a csokor nagyobb volt mint ő maga.
-Tessék!-nyújtotta de nem felém mert nem tudta hogy hol vagyok
-Köszönöm vettem el nevetve és a karomba fektettem-De miért kapom?
-Mert szeretlek és nem akarom hogy vége legyen.Annyira sajnálom.-megbánta, én pedig elmosolyodtam és hirtelen megcsókoltam.A rózsákat a földre dobtam és így átkulcsoltam a kezeimet a nyaka körül.
-Én is szeretlek.De honnan tudtad hogy itt vagyok?
-Az igazság az hogy már egy ideje követlek és sejtettem hogy itt talállak.
-Őrült.-csókoltam meg újra
-Carly.Tudom hogy hamarosan lesz az a táncos bigyó amire annyira készültök, de utána eljössz velem egy hétre nyaralni?Csak mi ketten a tengerparton.Ugye jössz?
-Csak akkor ha elkísérsz az ütközetre.
-Elmegyek.
-Rendben.És hova megyünk?-belé karoltam és boldogan sétáltunk el az utcán.A délutánt együtt töltöttük.Nem bánom hogy ez történt mert legalább tudom hogy tényleg szeret.És most még jobb a kapcsolatunk mint az előtt.A jó hangulatot Harry telefonjának csörgése rontotta el.Idegesen telefonált valakivel.
-Ki volt az?-kérdeztem amikor letette
-Nem érdekes.Viszont nekem mennem kell.majd hívlak szia.-nyomott egy csókot az arcomra és elviharzott.Én kifizettem a számlát mivel épp egy kávézóban ültünk.Visszasétáltam az akadémiához.Felvettem a balett cipőm, táncos ruhám és a csapathoz sétáltam.Egyedül kezdtem el bemelegíteni míg be nem jött a tanár.Mindenki beállt a köszönéshez és elkezdtük az órát.Nem nagyon élveztem mert csak Harry és az ütközet járt a fejemben.Nem figyeltem oda és egy forgás közben megbotlottam és hasra estem.Mindenki körém gyűlt.Csak a kezem fájt egy kicsit de nem tört el.A tanár leszidott és azt mondta mára elég lesz.Bólintottam és elmentem az öltözőbe.Levettem a cipőt és idegesen eldobtam.Nem fog menni egyben a kettő.Így is elég fáradt vagyok, pedig a munkámat már fel adtam.De ha balettot nem folytatom nem lesz termünk, viszont a street danceet meg nem hagyom abba az biztos.De együtt a kettő nem megy.Tudom hogy ez nem segít de sírva fakadtam.Tisztára stresszes vagyok.Az ütközet, balett, Harry, a banda és még több száz dolog.Még csak tizennyolc éves vagyok és úgy érzem a nyakamban van az egész világ.De könnyeimet le kellett törölnöm.Sokan számítanak rám így nem adhatom fel.Fehúztam a converse cipőmet és a próbaterembe szaladtam.A banda hamarosan érkezik és kezdjük próbát.Felraktam egy gyors zenét, kinyitottam az összes ablakot és a telefonommal egy élő videót készítettem.Ami annyit takar hogy mindenki aki fenn volt látja ahogy táncolok.Mindent beleadtam és a szám végére a többiek is megérkeztek.A végszó annyi volt hogy segítsetek próbateremre gyűjtünk.Ha nem értenétek annyi a célom hogyha megsegít minket erre a kis időre akkor nekem nem kell tovább baletteznem ahhoz hogy legyen hol próbálni.Így is könnyebb lesz nekem.Meg a bandának is.Negyed óra alatt több mint tízezer segítség érkezett.Ezen a próbán nem táncoltunk hanem kiválasztottuk a megfelelőt és meg is beszéltük hogy holnap találkozunk.És annyi pénz összegyűlt hogy fel tudjuk újítani a szállást.Késő este végeztünk majd elmentünk egyet ünnepelni.Hajnalig buliztunk.Ittunk és sokan pasiztak, fiúztak.Én csak figyeltem őket.Hajnali négykor Emilyvel egymást támogatva sétáltunk haza.Alig tudtunk hazamenni mert azt se tudtuk hol lakunk.De hazataláltunk.A szobámban csak bedőltem az ágyba és elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése