-Komolyan?Neked ennyi?Ott voltam melletted, neveltem a gyerekét, dolgoztam hogy nektek mindenetek meglegyen, és annyi a hála hogy ott hagysz az oltár előtt?Szép kis szerelem mondhatom.
-Igen.Mert én őt szeretem.És válaszolj mert nem érek rá egész nap!Kell vagy sem?
-Kell, persze hogy kell.
-Akkor gyere át és aláírhatjuk a papírokat.-visszamentünk.
-Ilyen gyorsan haza értetek?-odajött az ajtóba Harry-Ahogy látom nem véletlen
-Nyugi csak a papírokért jött.
-Milyen papírok?
-A ház.De ezt majd én elintézem.Te légyszíves rakd Bonniet a járókába és tedd el a babakocsit.Köszi.-leültünk a nappaliban és elintéztük a papírokat.
*két héttel később*
A reptéren állok Bonnieval a kezemben. Harry karjai közt.Most indulnak a turnéra és én nem megyek vele a lányunk miatt.
-Most kaptalak vissza és máris elveszítelek!-csókolt meg
-Nem veszítesz el.Majd meglátogatunk.-átvettem tőlem a babát és beszélni kezdett hozzá.Ő csak bambán figyelt.Nem értette mi történik.Mikor Harry vissza akarta adni mert indultak "csoda" történt.
-Papa.-mondta halkan.Az apja megtorpant és mosolyogva fordult vissza.Én leraktam a földre, erre futni kezdett felé.Nagyon pici volt az apukájához képest így csak a lábát ölelte meg.Meghatódtam a jelenettől de sajnos menniük kellet.Messziről néztük ahogyan felszáll a gép.Hazamentem de szomorú voltam.A kicsivel játszottam amitől kicsit jobb kedvem lett de még mindig nem tudtam hogy hogyan fogom elviselni a hiányát.Tudom hogy nem meghalt vagy ilyesmi de nincs itt velem és ez aggaszt.Csöngettek.Egy perce őrizetlenül hagytam Bonniet. Kinyitottam az ajtót. Emily jött látogatóba.Szorosan megöleltem majd beljebb hívtam.
-Hol van az én kedvenc keresztlányom?-felkapta a lányt és megpörgettem a levegőben.Csókokkal halmozta el.Miután lerakta felém fordult.
-Carly beszélni szeretnék veled!
-Figyelj!A minap megismerkedtem egy sráccal.
-Hiszen ez nagyon jó.
-Igen ez az.De ez a fiú francia.
-És?
-Szeretjük egymást de neki vissza kell mennie Párizsba.És azt szeretné hogy én is menjek.-könnyek szöktek a szemembe.
-Elmész?
-Még nem mondtam semmit.Nehéz helyzetben vagyok, mert nem akarlak itt hagyni titeket, de szeretem.
-Én..-elcsuklott a hangom-Nem akarlak meggátolni abban hogy boldog legyél.Te annyit tettél azért hogy én boldog legyél.Mindig velem voltál, támogattál és akkor is velem voltál amikor már senki.Itt az ideje hogy én is melléd álljak.Ha szereted azt a fiút, menj!Egy igaz barátságot nem tesz tönkre a távolság.Majd beszélünk telefonon, facebookon vagy skypeon.
-Komolyan mondod?-már ő is sírt
-Igen.
-Köszönöm.-szorosan megölelt
-Én köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése