-Szia Carly!-köszönt rekedtes hangon Emily.-Én megyek aludni!-legyintett, de útközben nekiment az ajtófélfának, beljebb meg a kanapénak.
-Em engedd hagyj segítsek!-szaladtam oda hozzá
-Ne hagyjál.-lökött el magától.-Tudom mit csinálok.-és azzal nekiment az ajtónak.Nyilván azt hitte hogy nyitva van.Miután bejutott a szobába rögtön elaludt.Mosolyogva mentem be a szobámba és én is ledőltem aludni.
...
*Másnap*
Elaludtam a nyakam ezért elég kellemetlenül ébredtem.Kicsoszogtam a konyhába és csináltam tojásrántottát és kávét.kiraktam hűlni.Addig is elmentem tusolni és átöltözni:
-Carly!Hoznál egy fej fájáscsillapítót?-halottam Emily fáradt és meggyötört hangját a szobából.Bevittem neki amit rögtön bevett.
-Kösz és bocs a tegnapiért.Nagyon borzasztó voltam?
-Azon kívül hogy nekimentél az ajtófélfának, kanapének és ajtónak, nem
-Na és kik rúgtak be?
-Mindenki.Vagyis Gina nem mert ott.
-Miért?Mostanában nagyon furcsa.Mi van vele?
-Nem tudom, de majd megkérdem.Na és mi van a hercegeddel?-bökött oldalba
-Ahj ne is mond!-dőltem hátra szomorúan
-Na mesélj!
-Még így is meg hallgatsz?
-Erre valók a barátok.
-Na az volt elmentünk addig minden jó volt aztán jött egy csapat rajóngó, onnantól kezdve semmi voltam.-sóhajtottam
-Hát ilyenek a pasik, ezt meg kell szokni.-majd magához ölelt
*Harry szemszöge*
Annyira sajnálom ami tegnap történt Carlyval.Most azt hiszi hogy fontosabbak a rajongók, pedig nem.Bárcsak helyre tudnám valahogy hozni.Majd idegesen felpattantam és a lakásukhoz vezettem.Sokáig csöngettem de nem nyitott ajtót.
-Carly ha nem nyitod ki akkor elmegyek és tudom hogy nem szeretsz!-ordítottam.
-Nem azért nem nyitom ki mert nem szeretlek, hanem mert félek hogy elcsábulok ettől.-és azzal kinyitotta az ajtót behúzott és megcsókolt.
-Akkor most mi legyen?Tegnap nem válaszoltál a kérdésemre.
-Igen.-mosolygott majd a nyakamba ugrott.
-Elmegyünk valahova?
-Persze.Hova?
-Vidámpark?
-De én még nem voltam ott.-mondta félve
-Akkor még jobban fogod érezni magad.
-Rendben csak szólok Emilynek.-majd berohant, de pár perc múlva jött vissza.Beültünk a kocsimba.Láttam ahogyan útközben a családokat figyeli.Közben elérzékenyül de nemértettem miért.Leparkoltam a vidámpark előtt, átszaladtam hozzá és megöleltem.Ő csak elmosolyodott.Bementünk és rögtön a hullámvasútra mentünk.Mindenre felültünk és megnéztük.Már éppen menni akartunk amikor megbolondult egy stand láttán.
-ÚÚÚ Harry lőjünk kééérleek!Én azt a macit szeretném.-ugrándozott
-Az nagyobb nálad.-röhögtem
-De nekem kell.
-Oké.-mosolyogtam-És mennyit kell lőni azért a maciért??-fordultam a pultos sráchoz.
-300-megpróbáltuk háromszor is de nem sikerült.Carly mint egy kislány úgy szomorodott el.Mondtam neki hogy menjen el majd idegesen fordultam a sráchoz.
-Ha most azonnal nem adod ide azt a rohadt macit akkor feljelentelek és biztos hogy nem jössz ki belőle jól!-és azzal lehúztam a kapucnit ami rajtam volt.A gyerek eléggé megijedt és azonnal odaadta azt a macit.
-Tessék.-adtam a kezébe
-De ez így nem fer?-szomorodott el
-Megvan a maci nem mindegy hogy hogy?
-De.-vonta meg a vállát majd belém karolt és elindultunk haza.
Mivel jó benyomást akartam tenni Emilyre, aki nekem olyan mintha Carly anyukája lenne.Persze tudom hogy nem az de annyira a szívén viseli őt hogy úgy érzem az anyukája is lehetne.
*Carly szemszöge*
Otthon boldogan huppantam le a kanapéra Emily mellé.Nagyon boldog voltam.Úgy éreztem teljes az életem.Nem tarhat örökké de kihasználom.Ahogy mondtam tényleg nem, mert bekapcsoltam a TV-t és nagy nehezen befogtam a híradót.
"Sztárhírek következnek.Ma a One Direction szívtipróját, Harry Stylest a vidámparkban látták egy elég érdekes kinézetű lánnyal.De nem aggódni lányok, ahogy elnézem két hét és göndör le szabad lesz-kacsintott"
Ez a kis "hír" nagyon szíven ütött.Éreztem ahogyan a könnycseppek végig folynak az az arcokon.Ekkor egy kezet éreztem a hátamon és tudtam hogy Em az.Ő sem tudott mit mondani erre csak együtt érzett.Majd rezegni kezdett a telefonom, Niall képe villogott a kijelzőn.
-I-gen?-kérdeztem szipogva
-Kérlek ne sírj!Ha valaki én biztos tudom hogy milyen ez, és ez csak pletyka.Nem tudom mi a a faszomért kell kavarni a szart és ilyen baromságokat kitalálni, de az a lényeg hogy mi tudjuk az igazat oké?
-Igen.
-Na akkor majd holnap megyek értetek.
-Miért holnap?
-Mert nekem csak akkor lenne jó.
-Rendben, de..
-Nekem le kell raknom hello.
-Szia.-de ezt már nem hallotta.Szomorúan szedtem össze a ruhámat edzésre.Megvártam míg Emily elkészül is aztán elindultunk.Útközben bementünk a Starbucksba kávéért és sütiért a bandának meg magunknak.Mikor odaértünk már mindenki ott volt és kitörő örömmel fogadták az ételt.Mindenki megette a részét, átöltöztem és kezdődött az edzés.Nem volt nehéz dolgunk mert már minden kész volt.Az este inkább behoztunk italt meg ételt és beszélgettünk.
-Játszunk felelsz vagy merszet!-ált fel Gina.Persze mindenki benne volt.Megfogtunk egy kiürült sörös üveget és pörgettünk.Nálam állt meg.
-Felelsz vagy mersz?-kérdezte huncut mosollyal Bryan
-Merek.
-Akkor csókolj meg a bulizók közül egy srácot.-nem vonhattam vissza ezért kimentem, mindenki utánam.Megfordítottam egy éppen táncoló srácot és lesmároltam.A körülöttünk lévő fiatalok mind húú-ztak.Miután elengedtem a gyerek elrohant.Nem figyelt így az ajtóban nekiment egy számomra ismerős fiút.Jobban megnéztem és láttam hogy Harry.Fájdalmas arccal figyelt de miután látta hogy nem tudok mit csinálni megfordult.Utána szaladtam.
-Kérlek várj!Félre érted.
-Mit lehet ezen félre érteni,-ordította-Ennyire voltam én jó neked?Hogy rögtön más fiúval kavarsz?
-Harry ez csak játék, azt sem tudom ki ez?
-Akkor minek csókoltad meg?Ha?Ennyire szeretsz?-fordul ki magból, majd egy akkora pofont adott hogy a földre zuhantam.Nagyon fájt a helye.Elkezdtem szédülni, minden homályos lett majd sötét.
*Emily szemszöge*
Rögtön Carly után rohantam és mikor láttam hogy a földön fekszik eszméletlenül nagyon megijedtem.Harry próbálta ébresztgetni.Nem tudtam mi történt de látva Carly arcán lévő piros foltot tudtam hogy megütötte.Idegesen löktem el tőle majd bevittem a szállásra.Mindenki fölé gyűlt..Csak Jadenek jutott eszébe hogy hívjunk mentőt.Pár perc múlva a bulizók eltűntek és a mentőautó fénye világította be a sötét utcát.Én ültem be a kocsiba mellé.Gyorsan beértünk a kórházba ahol bevitték vizsgálatra.Én aggódva járkáltam fel és alá.Hamarosan megjöttek a többiek is
...
Már hajnali egy volt de még mindig bent volt.Arra keltem fel hogy egyre több orvos rohant be,Próbáltam kérdezni hogy mi van de senki sem válaszolt.Szomorúan ültem le a székre és megpróbáltam elaludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése